Kitapétáztuk a folyosót

Egyik vasárnap, amikor az unalomtól nem tudtunk már mit csinálni, nekiláttunk és kitapétáztuk a folyosómat. Hát ilyen lett, olvasnivaló.

Vannak napok, amikorra nem tervezek semmilyen munkát. Ezeket elég rosszul viselem, mert pörgős embernek tartom maga. Ha nem történik semmi, megöl az unalom. Egy szép vasárnap koradélután Molnár Vera lakberendező barátnőmmel nekifogtunk és kipingáltuk a lakás előterében hófehérre festett falat.

Már régóta gyűjtögettem a repülős utaim során összeszedett újságokat. Tudjátok, ezeket a gépen osztogatják, legyen olvasnivaló a hosszú úton. Volt, amiből csak a képeket néztem ki, mert elég furán volt írva. Került a falamra Hong Kongból napilap, Baliról, Kínából, Kubából, Németországból, Kanadából, Szingapúrból, Franciaországból,  Indiából, Vietnámból, Angliából…

Még nagyon régen láttam egy jópofa konyhát az IKEA áruházban, ott napilapokkal volt kitapétázva, ekkor tetszett meg nekem is. Igaz, azok fekete-fehér lapok voltak, és így utólag bevallva jobban is néztek ki. Vera keverte a ragasztót, tépkedtük a lapokat, és ahol egy jó kis képet találtunk, már ment is a falra.

Szép lassan elmúlt a fehér falunk ingerszegénysége. Hát ilyen lett a nemzetközi sajtónak köszönhető olvasható folyosófalam.