Téli zöldségünk, a bimbós kel
Téli zöldségünk, amit mostohaként kezelünk. A bimbós kel vagy kelbimbó a vadkáposzta egy termesztett változata.
Apró kis káposztafejek, amit az angolok a belga fővárosról neveztek el. A 19. században Belgiumban nemesítették ki, emiatt angolul „brüsszeli káposztának” is nevezik.
A keresztesvirágúak családjába tartozó kétéves növény, közvetlen rokona a fejes káposztának. Első évben hozza a főszáron a fogyasztásra alkalmas hajtásokat (bimbókat), második évben a becőtermést.
A bimbós kel vásárlása és szedése
Kemény, tömör, élénkzöld színű fejecskéket válasszunk. Kerüljük a túlságosan megbomlott, foltos kelbimbót. A friss kelbimbó gyakorlatilag szagtalan. A fej alapja a szedés után elszíneződik és sárgás lesz, ez természetes jelenség. A barnuló vágásfelület, az erős, kellemetlen illat régi szedésre utal.
A hűtőszekrény enyhén hűvös részében, laza ruhába csomagolva akár egy hétig is eltartható.
Csak felhasználás előtt tisztítsuk: ha szükséges, áztassuk langyos vízben, majd távolítsuk el az elfonnyadt, vagy rovarrágta külső leveleket.
Konyhai tudnivalók
Sokan kellemetlennek találják az ízét. Ez ellen a főzési idő megfelelő megválasztásával védekezhetünk. A készre főzött kelbimbó nem kemény, de nem is túl puha. A párolás például – a bimbók méretőtől függően – 6-12 percet vesz igénybe. A jellegzetes kénes illat azt jelenti, hogy már túl sokat főztük.
Az elkészült kelbimbót azonnal tálaljuk. A melegen tartott étel sokat veszít kellemes ízéből.
A bimbós kel remek köret. Próbáljuk ki durvára vágott mogyoróval vagy szezámmaggal. Ízéhez illik a majoranna, a köménymag. Karikára vágott vöröshagyma, dió és ízlés szerint kecskesajt vagy feta kíséretében készíthetünk belőle salátát. Locsoljuk meg balzsamecettel.
Fontos házikerti díszzöldség
Nemcsak a magas, oszlopszerű szárán növő kis káposztafejek, a kelbimbók érdekesek, de ősszel különböző színt öltő levelei, másodéves, sárga virágú tövei és becőtermései is mutatósak. Főgyökere erőteljes, dús oldalgyökerekkel mélyre (80-100 cm-re) hatol, ezért szárazságtűrő. Szára közepesen fásul, olykor 130 cm magas, tengelyszerű.
Hosszú nyélen lelógó, tojás alakú, szürkészöld levelei köntösként védik a a tenyészidő végére hónaljukban képződő, kicsiny, tömör fejes káposztaszerű bimbókat. Virágzati szára a második évben elérheti a 150 cm-t.
Forrás:
