Ángyom búbos csirkéje

Hétvég meglátogattam nagynénémet, aki Újlengyelben lakik. Nála láttam ezeket a jövevényeket, aki pár nappal ezelőtt keltek ki a tojásból.

Újlengyeli születésű vagyok. Ott nevelkedtem tizenhét éves koromig. Hétvégenként, amikor időm engedi, meglátogatom a szüleimet. A portájuk másik végén él nagynéném, vagy ahogy mi hívjuk, ángyi.

Lányommal átsétáltunk hozzá, és elmesélte, hogy régebben eltűnt az egyik tyúkja. Ilyenkor nem kell azonnal arra gondolni, hogy a baromfit elvitte a tyúkól körül garázdálkodó menyét, nyest vagy más aprójószágra vadászó ragadozó. Ennek szebb, tyúkanyóhoz méltó története volt.

Anyai ösztöneinek engedett a jószág, elbújt egy farakás alatt, ahová naponta eldugta a tojásait a fészkébe. Amikor egy alomnyi összegyűjt, kotlani kezdett, és szépen pár hétig ráült a tojásokra. Ilyenkor a kotlós teste egy úgynevezett lázas állapotba kerül, testhőmérséklete megemelkedik, és így kelti ki a tojásokból a csirkéket. Ez pontosan így is történt.

A csibék kikelése után előjött a farakás alól, és bemutatta a tyúkól új lakóit. Volt köztük egy búbos, vagy ahogy ángyi nevezte, kontyos csirke, ez lett a mi kedvencünk. Lányommal kicsit megszeretgettük, aztán visszaengedtük az ólba apróra darált kukoricát szemegezni.